2011. március 19.

Váci Desszertszalon

Vannak ízek, emberek, művészek, akikért képes vagyok autóba ülni és órákat utazni. És képes vagyok körmönfontan tenni mindezt, hogy kis családom úgy higgye, csak véletlenül csöppentünk oda :-)

Így esett ez nem is olyan régen. Vác környékén volt egy sportverseny, amire a Pasimacik csapatostul mentek. Mit tehet ilyenkor a női kisebbség? Csatlakozik hozzájuk, belógatva a gasztro élményt mint jutalmat.

No de kiről és miről is van szó? Mihályi László cukrászmesterről és a váci Desszerszalonról! A cukrászművészet oly' magasfokát műveli, hogy azt halandó ember ki nem hagyhatja az életéből. Legalább egyszer meg kell kóstolni!

Itt találkozik minden ami biztosítja a feledhetetlen élményt: igényes alapanyagok, esztétikum, művészet.

Mihályi Lászlóval volt szerencsém együtt sütni a Rosinantéban most tavasszal. Cukrászkurzust tartott magunkfajta gasztro-őrült háziasszonyoknak. Ami lenyűgöző volt a személyiségében: szerény ember, szakmai elhivatottsággal, őrületes munkabírással és fantasztikus igényességgel. Elmondása szerint van olyan desszertjük, amit hosszú hónapok alatt (!) kisérleteztek ki. Sőt, van olyan is, amely soha nem került ki a pultra, sorozatgyártásba, mert nem ütötte meg a maguktól elvárt színvonalat.
(Istenem, ha van a világon vanília szagoló foglalkozás, akkor én ilyen helyen szeretnék előkóstoló/kritikus/termékfejlesztő asszisztens lenni!)

Én nem vagyok jó viszonyban a cukrászdai dobos tortával. Ezért is választottam a Dobos desszertet, mert kiváncsi voltam, mit lehet ebből kihozni. Kérem tisztelettel, itt és most kövezzenek meg, de ez olyan élmény volt, mint amikor a mesében a békából királyfi lesz...

A tészta lehetnyi, könnyű, alig észrevehető. A krém pont annyira keserédes, hogy a magamfajta előítéletekkel átitatott kritikus lélek sutba dobja minden ellenszenvét, hogy egy életre rajongója legyen ennek a csodálatos desszertnek! A tetején a "dob" roppanós, vékony, leheletnyi szinte csak jelzés értékű. Nem uralja a cukormáz a desszertet, mint ahogyan azt minden szokványos cukrászdai tortán szokott lenni. Ráadásul az esztétikai élmény sem az utolsó! Mutatom:
Kismackók hosszas lamentálás után ezeket választották:

Kiskamasz kerülve a kockázatokat Tiramisut, (erről sajnos nem találtam fotót a honlapjukon), az ízéről elmondhatom, hogy könnyű, habos, és túlzás nélkül állíthatom tökéletes összhangban volt minden összetevője.

Dáji választása: Farsangi Tündérke
Az esztétikum némileg háttérbe szorította a bensőt. Ízében egy kissé jellegtelen a gríz-tejkrém miatt, de ezen a birsalma réteg azért jelentősen javít. Az igaz, hogy Dáji csak egy icipici kóstolót adott, így kritikámra nyugodtan mondhatjátok, nem eléggé megalapozott! :-) Sebaj, majd visszamegyünk és teszteljük mégegyszer! :-) Mutatom ezt a gyönyörűséget is:

Miután a hosszú nap végére Mackólányka pont akkor aludt el, amikor elindultunk a Desszerszalonba, így Apa a HŐS, az autóban vigyázta Mackólányka álmát. Mivel nem szerettük volna őket sem kihagyni ebből az élményből, ezért csomagoltattunk számukra is néhány finomságot.
ApaMackó Obsitos szeletett kapott:
Természetesen ezt is meg kellett kóstolnom! A passion-sárgabarack mousse feldobja az egész költeményt, végtelenül könnyűvé teszi. Ez az a vonzerő, amiért az ártatlan lánykák beleszerettek a nyalka huszárlegényekbe anno. :-) A puffasztott rizs pralilné pedig olyan, mint amikor a baka viccesen összecsapja a bokáját a hölgyek előtt. Minden falatnál! :-) Nézzétek csak:

Mackólányka Dunakavicsot kapott,
ami egyszerűen olyan, mint a kókuszgolyó, és mégsem! A kakaós kekszmorzsa sokkal könnyebb (a titkot szeretném tudni!) az alkoholos meggyet kicsentem belőle Mackólányka orra elől, de az én izlésem szerint lehetett volna több is benne! :-)
Esztétikai gyönyörűsége ennek sem utolsó:

Úgy érzem, vissza kell mennünk. Még mielőtt Mihályi Laciéknál is beköszönt a tavasz. Mert még szeretném megkóstolni ezeket is:
Csárdáskirálynő
Hihetetlenül izgalmas lehet a paprika-málna bevonat és zselé....

Marica grófnő
Ez pont olyan sejtelmes mint egy igazi grófnő :-)

Montmartre-i ibolya:
Citrom, ibolya, mandula, joghurt... hmmm, csábító! Szinte az illatot is hozzá tudom képzelni :-)


A képek természetesen a váci Desszertszalon honlapjáról valók, én sajnos ilyen szépen nem tudok fotózni.